Beküldte Hawk

Véget ért a Warhead XIII., azaz a Warhead: Bad Luck. A felvarrón, pólón és találatok nyomain kívül persze rengeteg jó élménnyel is gazdagodtunk. Kiderült, hogy lesz "tankos warhead", a 14., Tapolcán, ami plusz jó hír, mivel sokunk nagy kedvence, nyilván érthető okokból.

Mi érkeztünk a legkorábban, biztosra akartunk menni a helyünket illetően, hiszen a főépület szálláskapacitása limitált, habár végül nem volt túl telített, sokan sátraztak. Pénteken, 15:30-kor már a helyszínen voltunk, onnantól a megbeszélt négy óráig vártunk a szervezőségre, akik megérkezte után kipakoltunk a kocsiból, be a bejárattal szemben lévő terembe. Ekkor már a többi koránérkező is megkezdte a sátorállítást. Pakolászás, kajálás, beszélgetés az IBW sátornál töltötte ki a nap további részét egészen olyan este tízig, amikor már elkezdtünk visszavánszorogni hálózsákjainkhoz, kipihenni a közel 2 órás utat és a nem túl klasszikus zenék túl hangos feléneklését a kocsiban. Másnap már 8:00 előtt fenn voltunk, a regisztrációt a sor elejéről akartuk kezdeni. A közel 1 órás kajálás, rendezkedés, dumálgatás persze megtette a kellő hatását, a sor végéről kezdtük, mint mindenki más. Persze nem panaszkodhatunk, pörgősen ment minden, pedig ahogy hallottuk valami váratlan nehézség is adódott a papírokkal, de a szervezők ezt korrektül megoldották. Kronózás után felszerelkeztünk, megtöltöttük a tárakat, elrágcsáltuk első müzliszeleteinket, készen álltunk az eligazításra. Ez is elég pörgős volt, megkíméltek a fölösleges marhaságoktól, kiemelték a lényeget. Tiszta ügy. Ez után el is kezdődött a játék.

Rengeteg komoly ütközetben volt részünk, ami valószínű a jó szervezői összedolgozásnak köszönhető. Megvolt a szokásos Vadkanok/6mm féle minőségi milsim hangulat. Korrekt mód betartatott dresscode, autentikusan felépített táborok, terepzöld járművek, és a többi. Éreztük, hogy jól bejáratják velünk az egész pályát, ami azért volt nagyon izgalmas, mert "A Front" nagyon szép hely. Veszprém jellemzően fenyős, kavicsos terepén kívül jártunk még a néhai épületek romjaival taglalt pusztás mezőkön, elszórt fás terepeken és a szokásos magyar bokros, szúrós, áthatolhatatlan ágas-bogas rengetegeken. A rádiózás is tetszett, kevés szemetet lehetett hallani, a parancsnokság csak a rajparancsnokokat, illetve közvetlen rádiósukat engedte megszólalni, ez jócskán leredukálta a fölösleges információáramlást. Külön élmény volt a külföldiekkel való közös harcok. A játékon javarészt veterán vendégeskedők voltak, akik azért már hozzászoktak az itteni limitekhez, ezért ez sem okozott különösebb félreértést. Volt egy alkalom, ahol egy baráti Osztrák csapattal egymásba ütköztünk, éppenséggel a két épület sötét belteréből lőttünk egymásra - jobb híján - fegyveralapú célpont azonosítással, aminek eredménye rajonként 1-2 találat és egy jó egymásra nevetés volt. Ez a fajta baráti hangulat jellemezte a játék mindkét napját. nem tagadható, hogy a TF megtudott néha lepni minket egy-két húzással, de azt hiszem büszkén mondhatjuk, hogy az Orosz-PMC páros kellően viszonozta ezt. Hamarosan képekre is számítunk, hiszen szokás szerint több profi fotós is kint volt a játékon, azokat a képeket később feltöltjük.

http://gr.ibw.hu/