Aktuális publikus játékok
JátéknaptárLegaktívabb játékosok az évben
|
Kunmadaras, Karcagi út, 16-os kilométerkő"Ez Magyarország legnagyobb kiterjedésű repülőtere, ahol 1991 előtt szovjet katonák ezrei éltek családtagjaikkal, ahol sokáig atomfegyvert is tároltak, és ahol ma minden az enyészeté." A bázis majd 800 hektáron terül el, alföldi elhelyezkedése lévén a síkságot csak a hangárok és katonai létesítmények, épületek sziluettjei bontják meg. Növényborítottsága teljesen változó, jellemzően a természet vette át a terület felett a hatalmat, amit a jelenlegi üzemeltető megpróbál visszafoglalni. Lombhullató fák, tövises bokrok és változatos aljnövényzet a jellemző. A jelenleg is játszható terület a "romvárosban" helyezkedik el, kb. 40 épületet érintve. Az épületek korlátait, fém ablakkereteit az évek során elordták, ezért az épületekben fokozott óvatossággal közlekedjetek. A játszható emeletek száma a szervezőktől függ, a tetőszintre felmászni viszont TILOS! Régi aknák, beszakadt csatornaszakaszok, ásott gödrög is jelentős számban vannak a területen, ezek fokozott figyelmet igényelnek! Törött ablakokra és üvegszilánkokra is fokozottan figyeljetek! Kullancsok elleni védelem erősen ajánlott! A bázis kerítéssel van határolva, viszont ez az évek során sok helyen hiányossá vált. Ebből kifolyólag illetéktelen belépések a "gyűjtögető civilek" részéről előfordulhat, ahogy már többször meg is történt. Ilyenkor a MASZ2010-ben meghatározottak szerint a játok le kell állítani és a civilt a portára kell kísérni, ahol értesítik a rendőrséget és átadják a hatóságnak az illetőt. A bázis történeteA repülőteret 1944-ben a német hadsereg építette, a háború végén az oroszok vették át. 56-tól vált katonai támaszponttá. A várost a támaszpont mellé fokozatosan húzták fel, mígnem az itt élők száma el nem érte a 16.000 főt. Az ide telepített vadászbombázó ezred 1962-ben megkapta a Szu-7 gépeket is, amelyek feladatkörei között megtalálható volt a nukleáris csapásmérés is. A SZU-7-es vadászbombázókat az idő előrehaladtával Szu-22-esekre majd Mig-27-esekre váltották le... A bázison állomásozó 1. vadászbombázó ezrednél több baleset is történt: 1963. augusztus 23.: 22.50-kor a 3. repülés végrehajtása során a pilóta felszállást hajtott végre a „85-ös” feladat elvégzésére. A magassággyűjtés folyamata közben, 2 perc 53 másodperccel a felszállás után a pálya traverzének keresztezése közben és a technika rendes működéséről való jelentés után a rádiókapcsolat megszakadt, a pilóta a hívásokra nem válaszolt. Bartkov pilóta jelentése nyomán, aki éppen akkor szállt föl, s látta a robbanást, sikerült pontosítani a lezuhanás idejét: 22.56. A repülőgép 1200 km/óra sebességgel s közel 90 fokos szögben ütközött a földnek (a gép összes repült ideje 106 óra 55 perc, a pilótáé 73 óra a típuson). A katasztrófa okát nem sikerült megállapítani. Az egyik szemtanú elmondta, hogy a gép 1963. augusztus 23-án esett le. Aznap született a fia, így tudja pontosan, mert éjjel pont azon a környéken jött motorral a kunhegyesi szülőotthonból. Egy másik kunmadarasi lakos elmondta, hogy a lezuhanás helyén laza volt a talaj és magas a talajvíz, így a krátert körülvették nagy faoszlopokkal, s próbálták a vizet kiszivattyúzni, a homokot visszatartani, de nem sikerült. Végül betemették, s betonnal lefedték a helyét, ez a mai napon is látható. Ez lehet a magyarázata, hogy sohasem sikerült az eset okát megállapítani. A gép egy apró alkatrésze a berekfürdői múzeumban van. 1965. augusztus 10.: A gépből a pilóták a lőtéren végrehajtott lövészet után, Nagyiván mellett katapultáltak, a gép azonban nem robbant föl, hanem csúszott, pattogott a földön. A csúszó gép szárnya beleakadt egy gémeskút szárába, s befordult a Piroska-major egyik hodályába. Az ott dolgozó juhász egyből meghalt, felesége égési sérüléseket szenvedett. 1986. július 28.: Smarjev főhadnagy, fegyverzeti technikus tévedésből oldotta a gépre függesztett egyik P-50S gyakorlóbombát, s az abból kivágódó tűzcsóva a töltőcsőnek csapódott, ettől a gép is belobbant. A mellette álló gépet próbálták elhúzni, de nem sikerült, arra is átterjedt a nagy szélben a tűz. Az oltáshoz a repülőtéri tűzoltók mellett a karcagi tűzoltóságot is riasztották. A zóna betonján mind a mai napig (2012!) látható a két sötét folt azon a helyen, ahol elégtek a gépek. A bázis múltjával és életével Vándor Károly történész foglalkozik részletesebben, Beregfürdőn létrehozott egy múzeumot is. Linkek:
Csevegő | ||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
